Kézírásom a Budapesti Corvinus egyetemen

Kézírás margójára

A Budapesti Corvinus Egyetemen eltöltött évek alatt kristályosodott ki az a jegyzetelés technikám, amit a szükség diktált. Másfél órás előadásokat tudtam ezzel a módszerrel egy lapra sűríteni. Apró hozadéka ennek a módszernek az volt, hogy ezekből a jegyzetekből csak én tudtam tanulni. Évfolyamtársaim mindig a négyzethálós vagy vonalas keretre szorultak rá, sőt, volt aki már laptoppal írt az órákon. Én nekem elég volt egy hófehér lap, és a végtelen szabadság érzésével vetettem rájuk soraim, megtöltöttem tartalommal őket.

Már lassan egy éve nem írok kézzel, és mindig olyan furcsa, ha tollat kell megfogni. Ha belegondolok csupán az aláírásomra volt eddig javarészt szükség, és még az is okozott meglepetéseket. Az OTP Bank bevezette a digitális aláírást, mely során több, mint tízszer kellett leírnom a nevem egy nagy-felbontású táblagépre. Az első öt próbálkozásnál rácsodálkoztam a monitorra, hogy ez nem is az én aláírásom. Megértem a szemszkenner és az ujjlenyomat azonosítás végtelen egyszerűségét. J

Angliai erasmus beszámoló Nottingham Univerity Harsányi Miklós

Erasmus beszámoló

Az Erasmus+ programmal lehetőségem volt fél évig egy angliai egyetemen tanulnom. Ennek a beszámolóját olvashatod itt.

Miért pont Anglia? 

Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon én is Brit tudós lehetek-e? Sohasem voltam Angliában az Erasmus előtt, így ki akartam deríteni milyen egy olyan országban tanulni, amelyik arányaiban a legtöbbet költi az oktatásra, valamint a legfontosabb szempont az volt, hogy anyanyelvű angoloktól tanuljak, mert ők nemcsak választékosabban beszélnek angolul, hanem a nyelvi környezet miatt intenzívebben lehet elmélyülni az angol nyelv rejtelmeiben. Kíváncsi voltam az angol oktatási módszerekre, a tanulási környezetre és a lehetőségekre is. A másik nagy támpontom az angliai városok voltak. Anglia nagy része unalmas síkság, nincsenek hegyek, és úgynevezett szép tájak, bár ez mondjuk szubjektív, de a városok és az ingyenes múzeumok hírneve mindent felülmúl, a városokban rengeteg a látnivaló. Nem csoda, hiszen Viktória brit királynő ideje alatt azt mondták a birodalomra, hogy „The empire on which the sun never sets.”, vagyis olyan óriási volt a területe, hogy 410 millió ember felett uralkodhatott. Ez azt jelentette, hogy az összes gyarmat kincseit szanaszét kölcsönvették (még nem adták vissza :D), és annyi értéket és szépséget gyűjtöttek be, hogy ezt mindenképp meg akartam lesni, szinte mindegyik múzeumban van eredeti múmia, ékszerek a világ minden tájáról és komplett afrikai kiállítás. És a legjobb: a múzeumok ingyenesek.

Időjárás

Magyar szemmel nézve az első 3 hónap izgalmas, majd ez az izgalom később nekem borzalom lett. Mint fentebb írtam, Anglia egy nagy síkság, ezért a Csendes-óceán felől fújó szelek egy az egyben csillapítás nélkül átmennek rajta. Ez azt jelenti, hogy előfordulhat talaj menti 45 km/h-s szélsebesség is. Ebből az következik, hogy a legtöbb esetben az időjárás klisé megdőlt, ugyanis helytelen azt állítani, hogy Angliában mindig esik. Inkább azt mondanám, hogy az időjárás 6 óránként gyökeresen megváltozik. Reggeli ragyogó napsütést egy délutáni komor vihar követ heves esővel, majd másnap egy köddel borított tájat a délutáni ragyogó nap és az esti heves eső örvendeztet meg. Ez folyamatosan változik, gyönyörű romantikus felhőképeket festve az égre. Szerintem az esernyő néha a tök fölösleges kategóriába tartozik, mert nemcsak az a vicces, amikor a szél ki-kifordítja az ernyőt, hanem az, amikor az eső 80%-ban több, mint 45-60 fokot zár be a talajjal, így az ernyővel csak azt lehet elérni, hogy a fejünk ne legyen vizes. Repülés szempontjából Anglia a rémálmok rémálma, nincs finom érkezés, a legtöbb pilóta odavágja a gépet a talajhoz érkezéskor a szél miatt. East Midlands reptér a legjobb Nottingham szempontjából, hiszen irtó olcsó, de mindig van szélnyírás, microburst, gyakoriak a 35-45km/h-s széllökések. Nem irigylem azokat a cserediákokat, akik Hong Kong-ból vagy Thaiföldről jönnek, mert ők a Birminghami reptéren szállnak le East Midlandstól nem messze. (https://www.youtube.com/watch?v=3KPdbKVR910)

Az angol oktatás 

A neptunuk egy élő portál, mondhatni real time-ban követhetőek az események, valamint az eredmények és kiírások. Az diákok részéről érkező aktivitást egy táblázatban jelölik hétről hétre, így néz ki az enyém:

Ezen a honlapon keresztül kell belépni:

Nagyon sok ötletet lehet meríteni az angol oktatóktól, inspirálóak, és nagyon tájékozottak. Ami nekem nagyon tetszett, hogy nyitottak és segítőkészek a cserediákokkal szemben. Az oktatásra rengeteget költenek, és meglepő, de legtöbben egyetlenegy nyelvet sem tanulnak, gondoljunk csak bele, hogy mi mennyi energiát ölünk a nyelvtanulásba, ezt ők mind a tudományos területekre és tájékozódásra használják fel. 

Lenyűgöző a marketing szemléletmód, ami nemcsak az oktatásban tükröződik, hanem az egyetem arculatában is.

Hogy mennyire korszerű az oktatás, a legújabb Apple gépekkel dolgozhattunk. Aki nem szereti az Apple-t, annak lehetősége volt a Mary Anne Evans földszintjén lévő közös gépeket is használni. A gépek Intel I7 6700k-s processzorral, msi gtx 980ti 6gb gddr5 pcie videó kártyával, vannak felszerelve, és ezt elvileg „internetezésre” használják, és közös helységben van... Depersze a Windows felhasználók tudtak trükközni, és az egyfontos boltban vettek olyan egeret az Apple gépekhez, amin két gomb van, így sok program használata szinte megegyezik a Windows verzióval. Egy szó, mint száz, ez szemlélteti, hogy mennyit költenek oktatásra, rengeteget. 

A tanárok nagyon alaposak, pl.: a Pszichológia tárgynál a beadandó feladatoknál nagyon pontosan ragaszkodnak az előírtakhoz, és a dátumokhoz, valamint a hivatkozási rendszerhez. Minden feltöltött beadandót egy program ellenőriz végig egy internetes adatbázissal, és kiírja, hogy hány százaléka egyezik meg más dokumentummal, ami annyit tesz, hogy plagizálni, valamint internetről beadandót másolni egyenlő a lehetetlennel, ami nekem nagyon tetszett. Az alábbi képen mellékelem az egyik esszém részletét és a programot ami kiírja azt a részt, amit idéztem:

 

Nagyon nagyon nagyon tetszik ez a módszer, mert így tényleg ki lehet szűrni az összes csalót, ebből következik, hogy a diploma értéke tényleg nagy, hiszen a saját munka elengedhetetlen.

Lehet, hogy kicsit általános kijelentés lesz, de én azt érzem, hogy az angliai tanulmányaim segítségével egy rendszer-szemléletet tanultam meg. Az órák hatására másképp látom a világot, egy rendszerezettséget látok a rendszertelenségben, egy tervezhetőséget a bonyolult összefüggésekben, és ezt a tudást fel tudom használni mind a marketingben, a kommunikációban, és a stratégiai tervezésben egyaránt.

Az utazás 

Minden második hétvégén utaztam valahova. Fillérekből. Angliában az utazás olcsó, olcsóbb, mint Budapestről eljutni bárhová. Nottingham és East Midlands Anglia közepe, így még olcsóbb innen utazgatni. Aki csak a fenti három sort olvassa el, ütődöttnek tarthat, de ha 3-4 hónappal előre tervez az ember, akkor tényleg sikerülni fog alacsony áron utazni. A https://www.megabus.com/ minden buszjegy ára 1 fontról indul, és idővel megy felfelé. Így voltam Londonban 4 fontból oda vissza Nottinghamből, de elmehettem volna Párizsba is 1 fontért. 440 forintból Nottingham-Párizs nemcsak hihetetlen, de amazing. A másik trükk a fapadosnál fapadosabb turbólégcsavaros repülőgép, a http://www.flybe.com/. Garantált halálfélelem egy öreg és kicsi Bombardier Dash 8 Q400 gépen,

amelyről az angolok azt állítják, hogy a leghatékonyabban alakítja át a kerozint hanggá… Én velük voltam Belfastban és Edinburghban, összesen 4-5 ezer forintból oda-vissza városonként. A harmadik trükköm nem volt más, mint a teljesen ingyenes https://www.couchsurfing.com/ így a szállásért egy fillért sem fizettem sehol. És ami nagyon nagyon hasznos, hogy igazából végig az utazások alatt, a repülőn, a buszokon folyamatosan olvastam a jegyzeteimet és tanultam. Most nem mindegy, hogy otthon tanulok vagy egy buszon vagy egy reptéren? Legalábbis én így gondolom, voltak kinn cserediák ismerőseim akik sehova sem mentek az anyagiakra hivatkozva, de én sem költöttem többet a fenti módszerekkel, mégsem sikerült meggyőznöm sokukat.

Tantárgyak

Tárgyanként esszéket kellett írni szinte kivétel nélkül. Az első oldalak nekem kínkeservesen mentek. Világ életemben németes voltam, és azért mentem Angliába, hogy fejlesszem az angolomat, de egyből a mélyvízbe ugrani azzal a következménnyel járt, hogy pánikszerűen kétségbeestem, hogy hogyan fogom én ezt végigcsinálni.

Elkezdtem olvasni a feladott kötelező olvasmányokat is. Heti 20 oldal nem tűnik soknak, de nem is volt kevés, mert szakszövegről volt szó, ráadásul véleményeket és értékelést is meg kellett fogalmazni több szempontrendszer alapján.

Az órákon szó esett a feladott feladatokról, így nem lehetett nem készülni, vagyis egy folyamatos és átfogó tanulás volt az egyetemen, ami nagyon tetszett.

Csoportmunka 

A Client Led Media csoportmunka az maga volt a kínkeserves pokol, pedig a kedvenc tárgyam volt. Nem, ez nem az angol oktatás, hanem az erasmusos diákok miatt volt. A munkamorál a csoportban autokrata volt, 3 diktátorunk is volt, mindenki csak a saját igazát akarta, és vitatkozás és a komótosan lassú léptű munka jellemezte az együtt-dolgozást. Amit a jövőre nézve megtanultam, hogy nagyon fontos sokat beszélni az ötleteinkről és az elképzeléseinkről, mert ezeken keresztül érthetjük meg, hogy mi a közös cél, mik azok az okok, amiért a másik fél másképp gondolkodik. Egyik videónk egyik eredménye: https://www.youtube.com/watch?v=WgNfNHqwAS8 Az igazat megvallva ha a dolgok mögé nézünk sok munkám van ebben a videóban. Így utólag kiráz a hideg, hogy mennyi minden függ attól, milyen csoportba kerül bele az ember, sokkal többet is ki lehetett volna hozni a kisfilmből. :)

Élelem és „ilalom”. 

Nagyon örvendetesnek tartom a kispolgári szokásokat, ilyen például a főzés tudománya. Rettentő mókás a konyhában elidőzni, bár tudnék főzni, de ez nem az én világom. Anglia az előrecsomagolt kész ételek Mekkája, az íztelen ételek Eldorádója, a legdrágább élelmiszerek Svájca. Egy szó, mint száz, bármennyire is szeretnél finom ételt enni, ha nem magadnak főzöd, nem fogsz. Én rengeteg előrecsomagolt műanyag pillanatok alatt elkészíthető főtt kaját ettem, és annyi szendvicset, amit kb. kiutazásom előtt összesen. Ha már borzalmas a kaja, legyen kedvezményes, a Meal Deal nagyon jól hangzik, mert egy előre becsomagolt szendvics mellé választhatunk friss gyümölcsöt, valamint chipset és egy kis üdítőt, és annyira rá lehet kattanni, hogy amikor hazaértem azt vettem észre, hogy szeptember óta a testsúlyom exponenciálisan megnövekedett. 

Lakhatás 

https://www.studentmundial.com/ honlapon találtunk egy rettentő olcsó szobát, és közösen kibéreltük, 2 spanyollal és 2 magyarral. 260 font volt havonta, plusz havi 40 font rezsi. A thaiföldi ismerősöm hetente 150 fontot fizetett a kollégiumért, fejenként. Ha bődületesen sok pénzt akarunk spórolni és emellett rettentő jól járni, akkor azt kell tenni amit én: Tilos a városközpontba menni, nomeg felesleges is. Az órák vagy a Clifton campusban vagy a városközpontban lesznek, így mindenképp kell ingázni és a Nottingham City Transport tökéletesen elvisz bárhová, az utazási idő 30-40 perc maximum. A legjobb hely, ahol én is laktam azért ilyen olcsó, mert Nottingham egyik lepukkantabb részén van. Csupa indiai, arab, angol és török bevándorló van itt, akad itt rengeteg színes bőrű is. Viszont a közhiedelemmel ellentétben ez itt Anglia, biztonság van, és ezek az emberek befogadóak, kedvesek és egyik sem akar rosszat, én fél évig laktam ott. Ráadásul látszódott rajtunk, hogy Erasmus+-os diákok voltunk, max. egy laptop, amit el tudnának lopni, ezért nem éri meg nekik a betörés. Egy szó, mint száz, ha újra Nottinghamben lennék, újra a Meadows-ban szállnék meg. Amit még meg kell említeni, hogy a Meadows területén csak családi házak vannak, sorházak egybeépítve, igazi angol interkulturális hangulatot árasztanak, és a helyi kisboltoknak is megvan a „feeling”-je.

Ha bármely kérdés felmerült, elérhető vagyok a harsanyi.miki@gmail.com címen.

harsanyimiklos.com

Kedves leendő Erasmus+ -osok, sok sikert és legalább annyi élményt és tanulást kívánok Nektek is, mint amennyiben én részesültem.

Harsányi Miklós • Budapesti Corvinus Egyetem • Nottingham Trent University • 2016

Multitasking jelenség

Multitasking - mint megszaladási jelenség

Miklósi Ádám humánetológus szerint az ember születése pillanatától kezdve igen erős preferenciával rendelkezik a másokkal történő kapcsolatteremtésre. Az információtechnológia fejlődése lehetővé tette, hogy már nem szükséges fizikailag is jelen lenni a kapcsolatba lépésnél. Az emberben mélyen meglévő, a kommunikációt előnyben részesítő viselkedés miatt a mobiltechnológia és az internet megjelenése együttesen okozta azt a hatást, hogy az emberek igen erős közlés és információszerzés kényszerben élnek. Ez a viselkedésminta egy olyan megszaladási jelenség a világban, amivel az emberek kényszeres kommunikátorokká válnak. (Miklósi Ádám, 2010, p. 165) Csányi Vilmos állítja, hogy a kommunikációs kényszer egy olyan késztetés, amely arra irányul, hogy társaink gondolatait, intencióit megismerjük. Evolúció szempontjából az egymás mellett élő Homo-nak szüksége volt erre a szabályozórendszerre, nem volt elég a szexualitást, agressziót vagy veszélyhelyzetet jelző mechanizmus. (Csányi, 2006/4) Ha a fenti gondolatmenetet összekapcsolom az „always online” kommunikációs technológiák robbanásszerű fejlődésével, akkor egy globális megszaladási jelenség rajzolódik ki. A közléskényszer ilyen eluralkodására kitűnő példa, hogy Japánban az elmúlt 20 év alatt 663-szorosára nőtt a mobiltelefon tulajdonosok száma, vagy az Egyesült Államok háromszázmillió lakosára kétszázharminchárommillió mobiltelefon előfizető jut. (Russell Ash, 2008, p. 186) Az interneten kialakulhatnak olyan pszeudó közösségek, mint például a kutyasétáltatók klubja, akik térben nem is találkoztak egymással, mégis interakcióba lépnek az online téren keresztül. Sztárok és celebek webes felületein millió rajongói bejegyzés olvasható, ez a kommunikációs megszaladás paraszociális interakciót eredményez.

Az interkonnektivitás hatására a tértől és időtől független tartalomelérés behálózza a mindennapokat. Ha állandóan el lehet érni bárkit az elektronikus postafiókján, akkor gyanút kelthet az, ha valaki nem ír vissza rögtön az üzenetre, netán pár napig késlelteti a választ. Amint alkalom adódik, rögtön nekikezd és megírja az üzenetét. A Computers in Human Behavior folyóirat definiálta a FoMO[1] jelenséget, ami szintén kihat a kommunikációs viselkedésre. A tanulmány szerint az emberek félnek attól, hogy lemaradnak valamiről. Számos platformon el lehet érni a többieket, de sajnos ennek egyik hátránya, hogy olyan sok csatornán érkezik az információ, hogy az emberek nem tudják követni mindegyiket. Egy mindent átható aggodalom veszi kezdetét, egyfajta állandó szorongás, hogy valamiről az ember lemarad, ha nem követi az online tevékenységeket. (Andrew K. Przybylskia, 2013) Sarkítva egy példát ilyen követés lehet egy egyetemi előadás is. Ha csak az e-mail üzenetekről van szó, akkor az alábbi adat is bizonyítja a megszaladási jelenséget. Ha az emberek kinyomtatnák az éves e-mail termést, akkor 5.5 millió kilométer magas papíroszlopot kapnának. (GWR, 2015, p. 181) Azt, hogy milyen mennyiségű adatot termelnek sok esetben nem is tudatosítják.

Mennyi adatra tudnak figyelni az érzékszerveink? Hyman Ira utcai embereken végzett kísérletet. Egy kerékpározó bohóc gurult el az éppen telefonáló ember mellet, majd utólag megkérdezte tőlük, hogy látták-e a bohócot. Nagyon kevesen tudtak nyilatkozni a figuráról. Az olyan rendkívül sokat alkalmazott tevékenység, mint a járás, automatikussá vált, nem kell gondolkodnia azon, melyik lábát milyen szögben mozgassa, így észrevétlenül sikeresen tud multitaskingot végezni, jelen esetben a beszélgetést telefonon keresztül gyaloglás közben. Viszont a környezet megfigyelése, mint például a kerékpározó bohóc, nem tartozik az automatikusan végezhető cselekvések közé, úgy, mint a diskurálás sem, így itt nem sikerült a multitasking. (Hyman Ira, 2009)

Bár a több dologgal egyszerre foglalkozó ember figyelme igen ingadozó, ennek ellenére is tetten érhető a figyelemmegosztás a tanulás során is. Kérdőíves kutatásomból kiderült, hogy a tanulnivaló megértéséhez a hallgatóknak nem okoz nehézséget az otthoni tananyag elsajátítása közben, ha többször is megszakítják a tanulást. A megkérdezettek fele rendszeresen hallgat zenét az elméletek elsajátítása közben, és gyakran szoktak rajzolni, valamint ábrákat készíteni. Teljesen igaz rájuk, hogy sűrűn Facebookoznak a tankönyvek olvasása folyamán is. Ha ilyen nagy mértékben használják a közösségi oldalakat, akkor érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy milyen célra. Facebookon lehetőség nyílik tanulócsoportos információ megosztást is végezni, lehet a tananyagról beszélgetni, segítséget kérni. A magánéleti üzenetek és események is ugyanezen a csatornán jönnek, így fontossá válik az, hogy ez milyen módon befolyásolja a tanulás folyamatát. A kérdőív alapján egyértelműen látszik, hogy az otthoni felkészülés során rengeteg párhuzamos tevékenység érhető tetten. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a megszokásokat nem hagyja a négy fal között az ember, beviszi az oktatási intézménybe is. Ugyanez vonatkozik a dudorászásra, a zenehallgatásra vagy a beszélgetésre. Ennek okai nemcsak evolúciós gyökerekre vezethetőek vissza. Erre voltam kíváncsi, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a multitasking kialakuljon a kényszeres kommunikációs késztetésen kívül. [...]

---

[1] Fear of Missing Out

Bannervakság

Facebook - Az átsiklás veszélyei

*A Cikket 2014-ben írtam. - mégis aktuális.

Humánetológiai szempontból vizsgálva a közösségi média nem más, mint egy nagy megszaladási jelenség. „A mániákusan a mobiljukkal „matató” emberek kényszeres kommunikátorokká válhatnak, és végső soron az állandó, akár párhuzamosan folytatott többirányú elektronikus kommunikáció a teljesítmény hatékonyságát is ronthatja.”[1]

Vajon a cégek is hasonlóan viselkednek? Amelyik vállalkozás nem kommunikál magáról, az a cég –gondolnánk-, nem létezik. Minden üzlet kénytelenül jelen akar lenni a közösségi médiában is, és a legtöbben itt válnak kényszeres kommunikátorokká. A mai világban az egyik legnehezebb kihívás mások figyelmének megragadása. Figyelmet vesztünk, ha cégünkről folyamatosan tömör adatokat árasztunk fogyasztóinkra, de akkor is, ha redundáns a mondanivalónk, ekkor az intenzitáshiány miatt fordulnak el tőlünk.[2] Más szempontból is nehéz lehet a fogyasztóknak üzenni.

Egyik előadáson hallottam Cloin Cherrykoktélparti problémájáról, ami azt állítja, hogy a koktélparti alatt rengeteg hang és inger ér minket, és mi mindezek ellenére ki tudjuk választani a számunkra releváns hangokat, és beszédbe tudunk elegyedni a sok más hatás ellenére is. Így szelektálunk a hangok között, és szerintem így van ez az online térben is. Ott is sok impulzus ér minket, és számos lehetőség közül választhatunk, de mi ki tudjuk választani azt az egyet, ami minket érdekel, és nem tudunk egyszerre az összesre figyelni.

Hiába tűnik fel a jobb oldalon egy színes banner a honlapunkon vagy egy szalagcím, ha egyszerűen tudomást sem veszünk róla, vagy nem nézünk oda. A bannervakság jelenség is alátámasztja, hogy figyelmünk véges, de vannak olyan tevékenységek, amiket egyszerre is el szoktunk intézni.

A multitasking lényege, hogy két vagy pedig több tevékenységet egy időben egyszerre végzünk. „A multitasking az egyes tevékenységek összecsúszását, illetve a figyelem megosztását eredményezi.”[3] Nehéz egyszerre a Facebook reklámjaira, ajánlataira, és az általunk keresett tartalomra egyaránt figyelni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy mivel tűnhetnek ki a hirdetések a tömegből. Akár azt is meg lehetne kérdezni, hogy mivel tűnsz ki Te a többiek közül?

„A közösségi oldalak sok felhasználója sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is barátaiként, közelebbről megnézve kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk van.”[4] Mert hiába van sok száz barátunk, ha nem is ismerjük őket, nem tartjuk velük aktívan a kapcsolatot, nem kommunikálunk velük vagy követjük „barátainkat” meghatározott időn belül. Ezek a kapcsolatok idővel eltűnnek, hiszen ki követi évek múlásával az összes régi ismerősét, általános iskolai barátait, távoli rokonait. Néha-néha amikor eszünkbe jutnak, talán nosztalgiából rátekintünk adatlapjukra, kivel mi történt, de a többség nem más, mint egy +1 ismerős a Facebook profilunkban. De vannak emberek akik kitűnnek, akik fontosak nekünk. Úgy gondolom, hogy ez igaz lehet a céges Facebook oldalakra is.

---

[1] Csányi Vilmos, Miklósi Ádám, Fékevesztett evolúció, Typotex 2010, 166. oldal

[2] Montágh Imre – Figyelem vagy fegyelem?! – Holnap kiadó, 2008, 15. oldal

[3] http://mediapedia.hu/multitasking

[4] Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, Kapcsolatok hálójában, Typotex, Budapest, 2010, 305. oldal