Kommunikációelmélet - Határozatlansági

Arra gondoltam, hogy mint ahogy egy épület egészét sem lehet egyetlen papíron ábrázolni, van homlokzati rajza, alaprajza, metszetei, és látványterve is, ugyanígy gondolok a kommunikációelméletekre is, hogy több elmélet kell a folyamatok leírásához.

Már régóta foglalkozom csillagászattal, kozmológiával, és bár a matematikai és fizikai képletek ismeretének hiányában vagyok, az elméleti fejtegetéseket mindig nagy kedvvel olvasom, így születettek meg az alábbi feltételezések.

Azt feltételeztem, hogy a kommunikáció kvantummechanikai alapokon működik.

Max Planck állította, hogy a hullámok nem bocsájthatóak ki tetszőleges mértékben, csak csomagokban, ezeket kvantumoknak nevezte. Hasonlóan működik a kommunikáció is. Hiába tény az, hogy az ember saját világa nem tud betelni, mégis a folyamatosan beérkező információt csak akkor tudja feldolgozni a befogadó, ha az egységekben érkezik, csomagokban. Egy évvel ezelőtt a tudományos diákköri dolgozatomban a multitasking jelenséget vizsgáltam, és ott részletesen kifejtettem a figyelem és az információmennyiség közötti összefüggéseket.

Werner Heisenberg állította, hogy egy részecskének pontosan meg tudjuk határozni vagy a helyét, vagy pedig a sebességét, de egyszerre a kettőt sohasem. Mert ha a helyzetére vagyunk kíváncsiak, akkor minél rövidebb hullámhosszú fényre van szükségünk, de annál nagyobb energiájú lesz a fénykvantum, így a részecske sebessége nagymértékben torzul. A részecske sebességéből származódik a klasszikus impulzus.

A kommunikációra lehet úgy tekinteni, mint egy részecskére, egy olyan csomagra, amely információt, cselekvést tartalmaz. Pontosan meg tudjuk határozni a helyét, fel tudjuk deríteni a helyszínt. Viszont ha a helyszín megvan, abból csuszkaérv lenne arra következtetni, hogy milyen volt a „terjedési sebessége”, hány emberhez jutott el, mennyi ember cselekedett annak hatására.

A kommunikáció terjedési sebességét az idő függvényében lehet csak vizsgálni. A trendekből, a változásokból, a személyekből következtetést lehetne levonni az idő függvényében annak terjedési sebességéről, de így lehetetlen meghatározni annak a pontos forrását. Lehet, hogy valaki a helyi újságban olvasta, valakinek a szülei mondták, valaki pedig magától rájött. Ez a határozatlansági elv nem csak a kvantummechanikában, de a fenti formában a kommunikációban is tetten érhető. Ez a kommunikáció kvantum állapota, melyben a kommunikációnak már nincs jól definiált helyzete és terjedési sebessége, vagy az egyiket, vagy a másikat tudjuk pontosan megvizsgálni.

A fenti elmélet magyarázatot ad a kommunikáció több, eltérő és lehetséges kimenetelére. Ha egyik-másik tényezőt közelebbről megvizsgáljuk, ki lehet következtetni a helyének vagy terjedésének a valószínűségét. Ilyen például egy választás előtti közvélemény kutatás. Nem tudjuk megmondani azt, hogy egy egyszeri mérés alapján mi lesz a választás eredménye, hanem több mérés fogja kiadni a következtetés lehetőségét. Ez tipikusan egy kvantummechanikai tulajdonságra utal.

A kvantummechanika egy rendszer pillanatnyi állapotát a hullámfüggvénnyel ábrázolja. Ha a kommunikáció hullámként viselkedik, akkor két teljesen ellentétes vélemény ütközésénél, illetve két ellentétes kimondott cselekvésnél elmondhatjuk, hogy nincsenek fázisban, így kioltják egymást, mint amikor két pontosan ellentétes hullámhegyek és hullámvölgyek találkoznak.

Ha egyetértenek, úgymond közösen cselekednek az adó és a vevő, akkor közösen erősítik egymás álláspontját, vagyis egy kvantumhullámhoz hasonlítva az egybeeső hullámhegyek és hullámvölgyek erősítik egymást, ha a hullámok azonos fázisban vannak. Erre példák a visszhangkamrák, vagyis azok a fórumok, amik megegyeznek az ágensek véleményével, egy véleményáramlat, aminek saját világa van. A hullámokat, jelen esetben a kommunikáció kimenetelét, becsléseken keresztül lehet vizsgálni a valószínűségi eloszlásokon keresztül.

A kvantum-összefonódás, a kvantum-korreláció effektusra is találni példát a kommunikációban. Egy több elemből álló, több nem feltétlenül megegyező érvrendszert tekinthetünk kommunikatív gondolatok összességének, ezek összetettsége miatt nem szeparálhatóak elemeikre, mindegyik fontos építőkő. Például Isac Newtont a gravitációt közvetítő erő közeg hiánya izgatta. Michael Faraday később felfedezte a láthatatlan erőtereket, majd később James Clerk Maxwell az elektromosságról és a mágnesességről írt tanulmánya során matematikai törvényeket alkotott. Rájött, hogy hullámokként terjednek az erőterek a térben. Newtontól kezdve, Faraday gondolatmenetén keresztül, Maxwell képletei során született meg Albert Einstein fejében a gravitációelmélet, melyben rácsodálkozhattunk a fény, az idő, és a gravitáció gazdag mintázatára. Az előbbi gondolatmenet kommunikációs szempontból nem más, mint különálló gondolatok összefonódása, amik egy összetett, összefonódott rendszert alkotnak.
Nem vehető el Maxwell matematikai törvénye, vagy Newton töprengése, mert lehet, hogy nélkülük Einstein nehezen, vagy pedig egyáltalán nem kezdett volna gondolkodni a gravitáción, esetleg más irányba indult volna a kutatása. Ezeket a következtetéseket megfigyelések alapján lehet levonni, de az is lehet, hogy nem így történt, végtelen számú kommumikatív folyamat zajlódhatott le Einstein végső következtetéséhez. A kvantummechanikában a megfigyelés alapján válik valami láthatóvá (régebbi kritikákban úgy mondták, hogy a hold csak akkor van az égen, ha valaki éppen nézi), a tudománytörténet a fenti folyamatot figyelte meg Newtontól Einsteinig, de mégis érezni lehet, hogy a leírás nem teljes, hiányos, tehát minél jobban megvizsgáljuk a tényezőket, annál több és több lehetséges út van a végső kimenetelhez, ahogy a kvantummechanikában is.

A kulturális antropológiában, akár a pszichológiában és a kommunikáció folyamán a megfigyelések folyamán a külső szemlélő befolyásolja az eredmény kimenetelét. 

Máshogy viselkednek az emberek megfigyelés alatt, mint általában. Elvárt viselkedési formák vannak egy nyilvános beszédnél, egy baráti beszélgetésnél, vagy a kollektív ágens kommunikációjánál egy cégen belül. Mindegyik viselkedési forma megfigyelés során alakul ki. Ha nincs közönség, nincs nyilvános beszéd, ha nincs ügyfél a pultnál, akkor a pultos beszélhet a kollektív ágenstől függetlenül bármiről. Hasonló viselkedést mutatnak a részecskék is.  A részecske spinje mindaddig nem eldöntött és végleges, amíg valaki meg nem figyeli őket. A részecskék állapota eleve nem meghatározott, csak megfigyelés útján vesznek fel egy állandó állapotot.

Még egy kvantummechanikai tulajdonságra hívom fel a figyelmet. A hullám részecske kettősség során a fény és az anyag mutat mind hullám-, mind részecsketulajdonságokat. A kommunikáció is lehet verbális és nonverbális, ez a kettősség elválaszthatatlanul összekapcsolódik az élőbeszéd folyamán.

És végül a kvantummechanika megengedi, hogy egy részecske A pontból B pontba bejárja az összes lehetséges utat, nem csak egy úton megy végig. Lehetséges tehát, hogy az én általam gondolt gondolat pont ugyanabban az időben más ember fejében éppen ugyanúgy benne van. Ugyanarra gondolunk egy pillanatig. Volt már rá példa, hogy két tudós egymástól függetlenül dolgozta ki ugyanazt az elméletet. Ha a kommunikáció kvantumos tulajdonságokkal bír, akkor könnyen előfordulhat, hogy minden lehetséges gondolatot egyszerre végigpörget az emberiség. Sok gondolat megfordul mindenki fejében, és a rengeteg interferencia során végül ezek az ideák egy letisztult formában jelennek meg cselekvésként, beszédként, gondolatként.

Érdekes további kutatás és vizsgálódási téma lenne megnézni a kvantummechanikai alagút effektust, a szabad tömegpont leírását is a kommunikáción keresztül.

© Harsányi Miklós - A kommunikáció határozatlansági elmélete