2017. szeptember 4., hétfő

Bannervakság

Facebook - Az átsiklás veszélyei

*A Cikket 2014-ben írtam. - mégis aktuális.

Humánetológiai szempontból vizsgálva a közösségi média nem más, mint egy nagy megszaladási jelenség. „A mániákusan a mobiljukkal „matató” emberek kényszeres kommunikátorokká válhatnak, és végső soron az állandó, akár párhuzamosan folytatott többirányú elektronikus kommunikáció a teljesítmény hatékonyságát is ronthatja.[1]
Vajon a cégek is hasonlóan viselkednek? Amelyik vállalkozás nem kommunikál magáról, az a cég –gondolnánk-, nem létezik. Minden üzlet kénytelenül jelen akar lenni a közösségi médiában is, és a legtöbben itt válnak kényszeres kommunikátorokká. A mai világban az egyik legnehezebb kihívás mások figyelmének megragadása. Figyelmet vesztünk, ha cégünkről folyamatosan tömör adatokat árasztunk fogyasztóinkra, de akkor is, ha redundáns a mondanivalónk, ekkor az intenzitáshiány miatt fordulnak el tőlünk.[2] Más szempontból is nehéz lehet a fogyasztóknak üzenni.

Egyik előadáson hallottam Cloin Cherrykoktélparti problémájáról, ami azt állítja, hogy a koktélparti alatt rengeteg hang és inger ér minket, és mi mindezek ellenére ki tudjuk választani a számunkra releváns hangokat, és beszédbe tudunk elegyedni a sok más hatás ellenére is. Így szelektálunk a hangok között, és szerintem így van ez az online térben is. Ott is sok impulzus ér minket, és számos lehetőség közül választhatunk, de mi ki tudjuk választani azt az egyet, ami minket érdekel, és nem tudunk egyszerre az összesre figyelni.

Hiába tűnik fel a jobb oldalon egy színes banner a honlapunkon vagy egy szalagcím, ha egyszerűen tudomást sem veszünk róla, vagy nem nézünk oda. A bannervakság jelenség is alátámasztja, hogy figyelmünk véges, de vannak olyan tevékenységek, amiket egyszerre is el szoktunk intézni.
A multitasking lényege, hogy két vagy pedig több tevékenységet egy időben egyszerre végzünk. „A multitasking az egyes tevékenységek összecsúszását, illetve a figyelem megosztását eredményezi.”[3] Nehéz egyszerre a Facebook reklámjaira, ajánlataira, és az általunk keresett tartalomra egyaránt figyelni.




Fel kell tenni a kérdést, hogy mivel tűnhetnek ki a hirdetések a tömegből. Akár azt is meg lehetne kérdezni, hogy mivel tűnsz ki Te a többiek közül?

„A közösségi oldalak sok felhasználója sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is barátaiként, közelebbről megnézve kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk van.”[4] Mert hiába van sok száz barátunk, ha nem is ismerjük őket, nem tartjuk velük aktívan a kapcsolatot, nem kommunikálunk velük vagy követjük „barátainkat” meghatározott időn belül. Ezek a kapcsolatok idővel eltűnnek, hiszen ki követi évek múlásával az összes régi ismerősét, általános iskolai barátait, távoli rokonait. Néha-néha amikor eszünkbe jutnak, talán nosztalgiából rátekintünk adatlapjukra, kivel mi történt, de a többség nem más, mint egy +1 ismerős a Facebook profilunkban. De vannak emberek akik kitűnnek, akik fontosak nekünk. Úgy gondolom, hogy ez igaz lehet a céges Facebook oldalakra is.




[1] Csányi Vilmos, Miklósi Ádám, Fékevesztett evolúció, Typotex 2010, 166. oldal
[2] Montágh Imre – Figyelem vagy fegyelem?! – Holnap kiadó, 2008, 15. oldal
[3] http://mediapedia.hu/multitasking
[4] Nicholas A. Christakis – James H. Fowler, Kapcsolatok hálójában, Typotex, Budapest, 2010, 305. oldal

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése