Multitasking jelenség

Multitasking - mint megszaladási jelenség

Miklósi Ádám humánetológus szerint az ember születése pillanatától kezdve igen erős preferenciával rendelkezik a másokkal történő kapcsolatteremtésre. Az információtechnológia fejlődése lehetővé tette, hogy már nem szükséges fizikailag is jelen lenni a kapcsolatba lépésnél. Az emberben mélyen meglévő, a kommunikációt előnyben részesítő viselkedés miatt a mobiltechnológia és az internet megjelenése együttesen okozta azt a hatást, hogy az emberek igen erős közlés és információszerzés kényszerben élnek. Ez a viselkedésminta egy olyan megszaladási jelenség a világban, amivel az emberek kényszeres kommunikátorokká válnak. (Miklósi Ádám, 2010, p. 165) Csányi Vilmos állítja, hogy a kommunikációs kényszer egy olyan késztetés, amely arra irányul, hogy társaink gondolatait, intencióit megismerjük. Evolúció szempontjából az egymás mellett élő Homo-nak szüksége volt erre a szabályozórendszerre, nem volt elég a szexualitást, agressziót vagy veszélyhelyzetet jelző mechanizmus. (Csányi, 2006/4) Ha a fenti gondolatmenetet összekapcsolom az „always online” kommunikációs technológiák robbanásszerű fejlődésével, akkor egy globális megszaladási jelenség rajzolódik ki. A közléskényszer ilyen eluralkodására kitűnő példa, hogy Japánban az elmúlt 20 év alatt 663-szorosára nőtt a mobiltelefon tulajdonosok száma, vagy az Egyesült Államok háromszázmillió lakosára kétszázharminchárommillió mobiltelefon előfizető jut. (Russell Ash, 2008, p. 186) Az interneten kialakulhatnak olyan pszeudó közösségek, mint például a kutyasétáltatók klubja, akik térben nem is találkoztak egymással, mégis interakcióba lépnek az online téren keresztül. Sztárok és celebek webes felületein millió rajongói bejegyzés olvasható, ez a kommunikációs megszaladás paraszociális interakciót eredményez.

Az interkonnektivitás hatására a tértől és időtől független tartalomelérés behálózza a mindennapokat. Ha állandóan el lehet érni bárkit az elektronikus postafiókján, akkor gyanút kelthet az, ha valaki nem ír vissza rögtön az üzenetre, netán pár napig késlelteti a választ. Amint alkalom adódik, rögtön nekikezd és megírja az üzenetét. A Computers in Human Behavior folyóirat definiálta a FoMO[1] jelenséget, ami szintén kihat a kommunikációs viselkedésre. A tanulmány szerint az emberek félnek attól, hogy lemaradnak valamiről. Számos platformon el lehet érni a többieket, de sajnos ennek egyik hátránya, hogy olyan sok csatornán érkezik az információ, hogy az emberek nem tudják követni mindegyiket. Egy mindent átható aggodalom veszi kezdetét, egyfajta állandó szorongás, hogy valamiről az ember lemarad, ha nem követi az online tevékenységeket. (Andrew K. Przybylskia, 2013) Sarkítva egy példát ilyen követés lehet egy egyetemi előadás is. Ha csak az e-mail üzenetekről van szó, akkor az alábbi adat is bizonyítja a megszaladási jelenséget. Ha az emberek kinyomtatnák az éves e-mail termést, akkor 5.5 millió kilométer magas papíroszlopot kapnának. (GWR, 2015, p. 181) Azt, hogy milyen mennyiségű adatot termelnek sok esetben nem is tudatosítják.

Mennyi adatra tudnak figyelni az érzékszerveink? Hyman Ira utcai embereken végzett kísérletet. Egy kerékpározó bohóc gurult el az éppen telefonáló ember mellet, majd utólag megkérdezte tőlük, hogy látták-e a bohócot. Nagyon kevesen tudtak nyilatkozni a figuráról. Az olyan rendkívül sokat alkalmazott tevékenység, mint a járás, automatikussá vált, nem kell gondolkodnia azon, melyik lábát milyen szögben mozgassa, így észrevétlenül sikeresen tud multitaskingot végezni, jelen esetben a beszélgetést telefonon keresztül gyaloglás közben. Viszont a környezet megfigyelése, mint például a kerékpározó bohóc, nem tartozik az automatikusan végezhető cselekvések közé, úgy, mint a diskurálás sem, így itt nem sikerült a multitasking. (Hyman Ira, 2009)

Bár a több dologgal egyszerre foglalkozó ember figyelme igen ingadozó, ennek ellenére is tetten érhető a figyelemmegosztás a tanulás során is. Kérdőíves kutatásomból kiderült, hogy a tanulnivaló megértéséhez a hallgatóknak nem okoz nehézséget az otthoni tananyag elsajátítása közben, ha többször is megszakítják a tanulást. A megkérdezettek fele rendszeresen hallgat zenét az elméletek elsajátítása közben, és gyakran szoktak rajzolni, valamint ábrákat készíteni. Teljesen igaz rájuk, hogy sűrűn Facebookoznak a tankönyvek olvasása folyamán is. Ha ilyen nagy mértékben használják a közösségi oldalakat, akkor érdemes lenne megvizsgálni azt, hogy milyen célra. Facebookon lehetőség nyílik tanulócsoportos információ megosztást is végezni, lehet a tananyagról beszélgetni, segítséget kérni. A magánéleti üzenetek és események is ugyanezen a csatornán jönnek, így fontossá válik az, hogy ez milyen módon befolyásolja a tanulás folyamatát. A kérdőív alapján egyértelműen látszik, hogy az otthoni felkészülés során rengeteg párhuzamos tevékenység érhető tetten. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a megszokásokat nem hagyja a négy fal között az ember, beviszi az oktatási intézménybe is. Ugyanez vonatkozik a dudorászásra, a zenehallgatásra vagy a beszélgetésre. Ennek okai nemcsak evolúciós gyökerekre vezethetőek vissza. Erre voltam kíváncsi, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a multitasking kialakuljon a kényszeres kommunikációs késztetésen kívül. [...]

---

[1] Fear of Missing Out