Multitasking - mint megszaladási jelenség
Miklósi Ádám humánetológus szerint az ember születése pillanatától kezdve
igen erős preferenciával rendelkezik a másokkal történő kapcsolatteremtésre. Az
információtechnológia fejlődése lehetővé tette, hogy már nem szükséges
fizikailag is jelen lenni a kapcsolatba lépésnél. Az emberben mélyen meglévő, a
kommunikációt előnyben részesítő viselkedés miatt a mobiltechnológia és az
internet megjelenése együttesen okozta azt a hatást, hogy az emberek igen erős
közlés és információszerzés kényszerben élnek. Ez a viselkedésminta egy olyan
megszaladási jelenség a világban, amivel az emberek kényszeres kommunikátorokká
válnak. (Miklósi Ádám, 2010, p. 165) Csányi Vilmos
állítja, hogy a kommunikációs kényszer egy olyan késztetés, amely arra irányul,
hogy társaink gondolatait, intencióit megismerjük. Evolúció szempontjából az
egymás mellett élő Homo-nak szüksége volt erre a szabályozórendszerre, nem volt
elég a szexualitást, agressziót vagy veszélyhelyzetet jelző mechanizmus. (Csányi, 2006/4) Ha a fenti
gondolatmenetet összekapcsolom az „always online” kommunikációs technológiák
robbanásszerű fejlődésével, akkor egy globális megszaladási jelenség rajzolódik
ki. A közléskényszer ilyen eluralkodására kitűnő példa, hogy Japánban az elmúlt
20 év alatt 663-szorosára nőtt a mobiltelefon tulajdonosok száma, vagy az
Egyesült Államok háromszázmillió lakosára kétszázharminchárommillió
mobiltelefon előfizető jut. (Russell Ash, 2008, p. 186) Az interneten
kialakulhatnak olyan pszeudó közösségek, mint például a kutyasétáltatók klubja,
akik térben nem is találkoztak egymással, mégis interakcióba lépnek az online téren
keresztül. Sztárok és celebek webes felületein millió rajongói bejegyzés olvasható,
ez a kommunikációs megszaladás paraszociális interakciót eredményez.
Az interkonnektivitás hatására a tértől és időtől független tartalomelérés
behálózza a mindennapokat. Ha állandóan el lehet érni bárkit az elektronikus
postafiókján, akkor gyanút kelthet az, ha valaki nem ír vissza rögtön az
üzenetre, netán pár napig késlelteti a választ. Amint alkalom adódik, rögtön
nekikezd és megírja az üzenetét. A Computers in Human Behavior folyóirat
definiálta a FoMO[1]
jelenséget, ami szintén kihat a kommunikációs viselkedésre. A tanulmány szerint
az emberek félnek attól, hogy lemaradnak valamiről. Számos platformon el lehet
érni a többieket, de sajnos ennek egyik hátránya, hogy olyan sok csatornán
érkezik az információ, hogy az emberek nem tudják követni mindegyiket. Egy
mindent átható aggodalom veszi kezdetét, egyfajta állandó szorongás, hogy
valamiről az ember lemarad, ha nem követi az online tevékenységeket. (Andrew K. Przybylskia, 2013) Sarkítva egy példát
ilyen követés lehet egy egyetemi előadás is. Ha csak az e-mail üzenetekről van
szó, akkor az alábbi adat is bizonyítja a megszaladási jelenséget. Ha az
emberek kinyomtatnák az éves e-mail termést, akkor 5.5 millió kilométer magas
papíroszlopot kapnának. (GWR, 2015, p.
181)
Azt, hogy milyen mennyiségű adatot termelnek sok esetben nem is tudatosítják.
Mennyi adatra tudnak figyelni az érzékszerveink? Hyman Ira utcai embereken
végzett kísérletet. Egy kerékpározó bohóc gurult el az éppen telefonáló ember
mellet, majd utólag megkérdezte tőlük, hogy látták-e a bohócot. Nagyon kevesen
tudtak nyilatkozni a figuráról. Az olyan rendkívül sokat alkalmazott
tevékenység, mint a járás, automatikussá vált, nem kell gondolkodnia azon,
melyik lábát milyen szögben mozgassa, így észrevétlenül sikeresen tud multitaskingot
végezni, jelen esetben a beszélgetést telefonon keresztül gyaloglás közben.
Viszont a környezet megfigyelése, mint például a kerékpározó bohóc, nem
tartozik az automatikusan végezhető cselekvések közé, úgy, mint a diskurálás
sem, így itt nem sikerült a multitasking. (Hyman Ira, 2009)
Bár a több dologgal egyszerre foglalkozó ember figyelme igen ingadozó,
ennek ellenére is tetten érhető a figyelemmegosztás a tanulás során is. Kérdőíves
kutatásomból kiderült, hogy a tanulnivaló megértéséhez a hallgatóknak nem okoz
nehézséget az otthoni tananyag elsajátítása közben, ha többször is megszakítják
a tanulást. A megkérdezettek fele rendszeresen hallgat zenét az elméletek elsajátítása
közben, és gyakran szoktak rajzolni, valamint ábrákat készíteni. Teljesen igaz
rájuk, hogy sűrűn Facebookoznak a tankönyvek olvasása folyamán is. Ha ilyen nagy
mértékben használják a közösségi oldalakat, akkor érdemes lenne megvizsgálni
azt, hogy milyen célra. Facebookon lehetőség nyílik tanulócsoportos információ megosztást
is végezni, lehet a tananyagról beszélgetni, segítséget kérni. A magánéleti
üzenetek és események is ugyanezen a csatornán jönnek, így fontossá válik az,
hogy ez milyen módon befolyásolja a tanulás folyamatát. A kérdőív alapján
egyértelműen látszik, hogy az otthoni felkészülés során rengeteg párhuzamos
tevékenység érhető tetten. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a
megszokásokat nem hagyja a négy fal között az ember, beviszi az oktatási
intézménybe is. Ugyanez vonatkozik a dudorászásra, a zenehallgatásra vagy a
beszélgetésre. Ennek okai nemcsak evolúciós gyökerekre vezethetőek vissza. Erre
voltam kíváncsi, hogy milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy a multitasking
kialakuljon a kényszeres kommunikációs késztetésen kívül. [...]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése