Facebook - Az átsiklás veszélyei
*A Cikket 2014-ben írtam. - mégis aktuális.
Humánetológiai szempontból vizsgálva a közösségi média nem más, mint egy nagy megszaladási jelenség. „A mániákusan a mobiljukkal „matató” emberek kényszeres kommunikátorokká válhatnak, és végső soron az állandó, akár párhuzamosan folytatott többirányú elektronikus kommunikáció a teljesítmény hatékonyságát is ronthatja.”[1]
Humánetológiai szempontból vizsgálva a közösségi média nem más, mint egy nagy megszaladási jelenség. „A mániákusan a mobiljukkal „matató” emberek kényszeres kommunikátorokká válhatnak, és végső soron az állandó, akár párhuzamosan folytatott többirányú elektronikus kommunikáció a teljesítmény hatékonyságát is ronthatja.”[1]
Vajon a cégek is hasonlóan viselkednek?
Amelyik vállalkozás nem kommunikál magáról, az a cég –gondolnánk-, nem létezik.
Minden üzlet kénytelenül jelen akar lenni a közösségi médiában is, és a
legtöbben itt válnak kényszeres kommunikátorokká. A mai világban az egyik
legnehezebb kihívás mások figyelmének megragadása. Figyelmet vesztünk, ha
cégünkről folyamatosan tömör adatokat árasztunk fogyasztóinkra, de akkor is, ha
redundáns a mondanivalónk, ekkor az intenzitáshiány miatt fordulnak el tőlünk.[2] Más
szempontból is nehéz lehet a fogyasztóknak üzenni.
Egyik előadáson hallottam Cloin Cherrykoktélparti problémájáról, ami azt állítja, hogy a koktélparti alatt rengeteg
hang és inger ér minket, és mi mindezek ellenére ki tudjuk választani a
számunkra releváns hangokat, és beszédbe tudunk elegyedni a sok más hatás
ellenére is. Így szelektálunk a hangok között, és szerintem így van ez az
online térben is. Ott is sok impulzus ér minket, és számos lehetőség közül
választhatunk, de mi ki tudjuk választani azt az egyet, ami minket érdekel, és
nem tudunk egyszerre az összesre figyelni.
Hiába tűnik fel a jobb oldalon egy
színes banner a honlapunkon vagy egy szalagcím, ha egyszerűen tudomást sem
veszünk róla, vagy nem nézünk oda. A bannervakság jelenség is alátámasztja,
hogy figyelmünk véges, de vannak olyan tevékenységek, amiket egyszerre is el szoktunk
intézni.
A multitasking lényege, hogy két vagy
pedig több tevékenységet egy időben egyszerre végzünk. „A multitasking az egyes
tevékenységek összecsúszását, illetve a figyelem megosztását eredményezi.”[3]
Nehéz egyszerre a Facebook reklámjaira, ajánlataira, és az általunk keresett
tartalomra egyaránt figyelni.
Fel kell tenni a kérdést, hogy mivel
tűnhetnek ki a hirdetések a tömegből. Akár azt is meg lehetne kérdezni, hogy
mivel tűnsz ki Te a többiek közül?
„A közösségi oldalak sok felhasználója
sorolja fel emberek százait, sőt ezreit is barátaiként, közelebbről megnézve
kiderül, hogy a Facebook átlagos felhasználóinak körülbelül száztíz barátjuk
van.”[4]
Mert hiába van sok száz barátunk, ha nem is ismerjük őket, nem tartjuk velük
aktívan a kapcsolatot, nem kommunikálunk velük vagy követjük „barátainkat”
meghatározott időn belül. Ezek a kapcsolatok idővel eltűnnek, hiszen ki követi
évek múlásával az összes régi ismerősét, általános iskolai barátait, távoli
rokonait. Néha-néha amikor eszünkbe jutnak, talán nosztalgiából rátekintünk
adatlapjukra, kivel mi történt, de a többség nem más, mint egy +1 ismerős a Facebook
profilunkban. De vannak emberek akik kitűnnek, akik fontosak nekünk. Úgy
gondolom, hogy ez igaz lehet a céges Facebook oldalakra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése